Postper

 Függetlenül attól, hogy a tömegek tudatának nemzeti, szociális, vagy egyéb regiszteréről van szó, a tömegtudat manipulációja egy egységes rendszerre épül, amely hat, egymást vaslogikával követő láncot alkotó legfontosabb szakaszra osztható.

Első szakasz. Morális – etikai igények felvetése a hatalommal szemben. A kritikát a nép számára ismert, előtte tekintéllyel rendelkező személyek fogalmazzák meg, akik a gonosz hatalmasokat elítélő jelszavakkal állnak elő. Itt s népi magma hevítésének moralizációs fázisáról beszélhetünk. Társadalmi helyzetüket tekintve a kritizálók a lázadó elit soraiba tartoznak, céljuk konkrét vezetők lecserélése.

Második szakasz. A tömegtudatba új követelés csomagot dobnak, Ennek eleget tenni -  meghaladja az új vezetés kopentenciáját. A nép elégedetlenségének újabb hullámán hatalomra kerülők olyasmire tesznek ígéretet, amit képtelenek teljesíteni. Ebből kiindulva minőségileg új kritika csomag jelenik meg. A „gonosz hatalmas” helyett a „gonosz erő” . Az utóbbi minőségében szerepelhet az állami apparátus, a gazdaságszervezés típusa, a hatalom központosítása, vagy a létező hatalom gyakorlásának bármelyik elve.

 A „gonosz erő” alternatívájaként egy többnyire utopisztikus, fényes eszme formálódik. A folyamat a moralizációs fázisból az ideológiai fázisba megy át.

A jó erőinek szerepében felléphet a demokrácia, a regionalizáció, a piac, vagy bármely más, „felszabadító” elv. Az új ideológia hordozói többnyire a korábban a hatalmat nem gyakorló réteg képviselői. Megfogalmazódik a hatalom – egyelőre részleges – átadásának követelése az új ideológia (amely egyelőre csak mintegy korrigálja a régi téziseit)    hordozóinak.  Alternatív struktúrák jönnek létre, mintegy a már meglévők segítségére. Ezeket a struktúrákat szponzorálják, ezért elkerülhetetlen az ideig – óráig kiszolgáló szerepben fellépő  kriminális elemek képviselőinek beépülése,

 A létező irányítási elvek és az őket képviselő  vezetők tehetetlenségét leleplező kritika egyre fokozódik. Az utóbbiak képtelenek ellenőrzésük alatt tartani a helyzetet és engedményekre kényszerülnek. Létre jön a kettős hatalom  rendszere, amely mint minden kompromisszumon alapuló rendszer, igen törékeny.

Harmadik szakasz. A rendszer részlegesen elveszti az irányítást, a helyzet romlik, az elégedetlenség növekszik. Az adott szituációban az új vezérek a „kettős hatalommal2 magyarázzák a krízis helyzetet és követelik a teljes hatalmat. Az ideológia a  régi ideológia éles alternatívájába csap át (a szocialista piac  követelése

szabályozott piaccá transzformálódik, a konföderációt szuverenitásra cserélik, az emberarcú szocializmus létrehozását felváltja a civilizációhoz való csatlakozás előfeltételeinek megteremtése és így tovább) . Az előző hatalom eltűnik a színről. Az új hullám vezérei szemben találják magukat az úgynevezett „népszerűtlen intézkedések szükségességével”. A nép helyzete tovább rosszabbodik.

Negyedik szakasz. A népszerűtlen intézkedések ellentmondásba kerülnek a néphatalom elvével. A tömegek elégedetlensége nő. A népszerűség elvesztésének félelme „ellenségkép” formálására ösztönzi az új vezéreket. Az elégedetlenség az ellenséggel való harc medrébe terelődik (állami – nemzeti, osztály – gazdasági, ideológiai – politikai „ellenségek”). A harc erőszakot feltételez, amelytől visszarettennek a parlamenti vezérek. A kemény erőszak rendszerének irányításához  új vezérek lépnek elő a régi rendszert leginkább megszenvedők és a bűnöző körök „erős személyiségei” köréből.  A harc felemeli, romantizálja a bűnözői múltat. A parlamenti fázisból a folyamat a népfelkelések, felszabadító háborúk, forradalmak és ehhez hasonlók  fázisába lép.

Ötödik szakasz. Ennek egyenes, kikerülhetetlen következményei az összeomlás és a lakosságnak az általa kiváltott  kiábrándulás, elkeseredés, levertség a lakosság részéről.

Hatodik szakasz. A rendteremtés jelszavával fellépő újfasiszta junta szilárd hatalma a lakosság támogatásával.

Ez nagyvonalakban a „nagy játék” terve,  mely során a különböző  politikai, ideológiai, gazdasági, állami-jogi sztereotípiák összehangolt felhasználása történik a hatalom megszerzése céljából. Ez és csak ez a végső célja annak, az első látásra illogikus és ellentmondásosan összetett, de valójában egyszerű és visszafordíthatatlanul logikus „játéknak a demokráciával”.