Főoldal » 2013 Február 05 » Szocializáció
18:30 Szocializáció |
| Téma. Az ember szocializációja.
A „szocializáció” fogalma. Élete egyharmadát az ember azzal tölti, hogy „élni tanul” a társadalmi viszonyok összetett világában. Az élet egy nagy színház, amelyben mi, emberek, különböző szerepeket alakítunk. A társadalom megköveteli, hogy rendelkezzünk bizonyos képességekkel, ismeretekkel, tudjunk helyes döntéseket hozni. Ennek az elérését hivatott segíteni a szocializáció folyamata. Szocializáció – a gyerekek tanításának és az életre való felkészítésének a folyamata. A szocializáció gyerekkorban kezdődik és időskorban, a szociális szerepek és kulturális normák elsajátításával végződik. Megtanulni „élni”, vagy megtanulni egy tantárgyat két különböző dolog. A szocializáció folyamatát ezért inkább az „elsajátítani” és nem a „tanulni” szóval jellemezhetjük. A szocializáció folyamata egész életünkön át tart. Fontos: - a szociális szerepek és a kulturális normák nem tanulhatók meg könyvekből; - a szociális szerepek száma nagy, mindegyik nagyszámú normát és szabályt tartalmaz, ezért csak reális feltételek között, egy egész élet során sajátíthatók el. A szocializáció szakaszai. Az iparosítás előtti társadalom három korosztályt ismert csupán: a gyerekkort, a felnőttkort és az öregkort. a gyerekkor 13-15 éves korban ért véget, általában a házasságkötéssel. Napjainkban már több korosztályos csoportot különböztetünk meg. Ezek közül a legfontosabbak: - gyerekkor; - kamaszkor; - ifjúkor; - érettkor; - öregkor Gyerekkor. 10-12 éves korig (a korhatárok feltételesek, lényeges eltérések lehetnek). Az elsődleges tanulás és szocializáció legfontosabb szakasza. Ebben a korban 70-80 százalékban már kialakul az ember személyisége. Tanmese: „A fiatal anya elment a bölcshöz, hogy tanácsot kéjen-mikor kell elkezdenie a gyereke nevelését? Mennyi idős a gyermeked – kérdezte a bölcs. Csupán 3 hónapos – válaszolta az asszony. Sajnálom, - mondta a bölcs – de már elkéstél 3 hónappal…” A gyermek jelentős mértékben különbözik a felnőttől – fizikai erőben, értelmi képességben, tudásban, döntéshozás képességében. Ebből következik, hogy a gyerek nem képes önálló életre a felnőttek világában. Nem ismeri a társadalmi felelősség fogalmát, a szociális normákat. Kamaszkor. 12-14 éves kor körülbelül. Nevelési szempontból az egyik legnehezebb időszak mind a gyerek, mind a felnőtt számára. Ebben a korban kezdi a felnőtt elveszíteni az addig kikezdhetetlen tekintélyét a gyerek előtt. Ez utóbbi úgy érzi, hogy ő már szinte felnőtt és ki akarja próbálni az erejét ott is, ahol ez kifejezetten káros a számára. A felnőtt megpróbálja megfékezni és ez állandó konfliktusok forrása lehet. Ez a korszak nagyfokú tűrőképességet követel a nevelőmunka megvalósítói részéről. Ifjúkor. 15-23 éves kor. Ezen belül további tagozódás figyelhető meg. 14-17 évesek – az úgynevezett tinédzserek. Ez a korszak jelentős fizikai változásokkal jár. Erőteljes testméret növekedés figyelhető meg, ami mögött néha jelentősen elmarad az értelmi szint fejlődése. Felerősödik az érdeklődés a másik nem iránt, növekvő agresszivitás és kockázatvállalás figyelhető meg. Az ifjak – 17- 23 éves fiatal emberek – általában már kialakult világnézettel rendelkeznek. Kialakult elképzelésük van saját „énjükről”, morális útmutatók után kutatnak, állandóan keresik helyüket a világban Felnőttkor. A felnőttkor kb 23 éves kortól a nyugdíjas kortól. Az ember önmegvalósításának időszaka. A felnőttkor legfontosabb ismertetőjele – az önállóság. A személy önállóságának ismertetőjelei: - biztosítja saját létfeltételeit; - tud bánni a pénzzel; - önálló életmód megválasztásának képessége; - külön él a szülőktől; - jogképesség – a törvény előtti felelősségvállalás képessége; - részvétel a választásokon; - házasságkötés Öregkor. A nyugdíjas kortól halálig tart. Több részre osztható. Az életfunkciók fokozatos hanyatlása jellemzi. Nemek szerinti szocializáció (gender szocializáció) Nemi szocializáció – azon társadalmi szerepek elsajátítása, amelyet a társadalom elvár egy férfitól, vagy egy nőtől. Nemi szerepek – azon viselkedési normák összessége, amit a társadalom elvár egy férfitól, vagy egy nőtől. A nemi szerepek változóak lehetnek a különböző társadalmakban és az időben is változik. A nemi szocializáció mechanizmusa. - differenciált megerősítés – amikor az elvárt nemi-szerepvállalást a társadalom ösztönzi, a nem kívánatosat elítéli, - differenciált öröklés – amikor az ember a nemi szerepeket közvetlen környezete példáján sajátítja el; A klasszikus társadalmakban a férfi-női szerepek elkülönülnek. E mellett a társadalom a nők férfias viselkedését megértőbben kezeli, mint a férfiak viselkedésében a nőiség megnyilvánulását. Például a sporttal aktívan foglalkozó lányok gyakran játszanak fiús játékokat és gyakran vezető szerepet töltenek be még a fiú társaságokban is. A nemi szerepek elsajátításában nagy szerepet játszik a család – ahol az első viselkedési mintákkal találkozik a gyermek és az iskola – amely a nemiséggel kapcsolatos viselkedési normák fő formálója. A család mint társadalmi intézmény. A család – a társadalom mini-modellje. Család, családi nevelés nélkül nem lenne sem társadalom, sem állam, sem nemzet. A családdal kapcsolatosan számos nézet alakult ki a különböző filozófiai irányzatokban, különböző gondolkodóknál. - utópisták – a család intézményét meg akarták szüntetni, mint idejemúltat; szerintük a család szerepét a nevelésben az államnak kell átvállalnia; - Lenin – hatalmas konyha-gyárak és mosó-üzemekről álmodott, hogy a nők megszabaduljanak a házi munka terhétől; - konzervatív szemlélet – patriarchális család modell, ahol az apa az egyértelmű családfő. A család többi tagja aláveti magát a családfő akaratának. Az ilyen családban a nő szerepe a háztartás vezetésére és a gyermek szülésre korlátozódik; - Marxisták – a patriarchális családmodell ellenzői, a családon belüli egyenjogúság elvét képviselték; A család az egyik legrégibb társadalmi intézmény. A történelem során azonban sokat változott. A matriarchátus – anyajogú – társadalom idején, amikor a legfelsőbb hatalmat a nők gyakorolták a társadalomban, az emberek nem ismerték az apjukat, ellenben mindenki ismerte az anyját. A mai értelemben vett családmodell nem létezett. A nemi kapcsolatok nem voltak szabályozva. Amikor a patriarchális – apajogú - társadalom kialakult, az apák számára fontos volt tudni, hogy ki a gyermek apja – például az öröklés szempontjából. Ez a mai családmodell kialakulását eredményezte. Házasság. A házasság a családi viszonyok alapja, a férfi és a nő kapcsolatának formája, amely szabályozza többek között a nemi életet, a vagyoni kérdéseket és általában a családon belüli viszonyokat a férfi és a nő között. A család funkciói. Család – társadalmi intézmény, amelynek legfőbb rendeltetése a népesség megújításában és a családtagok közötti viszonyok szabályozásában rejlik. Részletesebben szemlélve, a család a következő funkciók betöltésére hivatott: - reprodukciós funkció – a népesség „újratermelése”, a gyermek iránti igény kielégítése a szülők részéről; - nevelő funkció – a gyermek személyiségének alakítása; - gazdasági funkció – a család anyagi szükségleteinek kielégítésére hivatott; erősíti a családtagok közötti kapcsolatot; - megújító funkció – a családtagok fizikai és pszichikai erőforrásainak megújítását szolgálja (pihenés, megnyugvás) - irányító (regulációs) – a családtagok viselkedési normáit felügyeli – mennyire felelnek meg azok a társadalmi elvárásoknak. - szocializáló funkció – kapcsolatot teremt a külvilággal – a társadalommal; alakitja a gyermek világképét születésétől fogva. A család válsága. Miben nyilvánul meg a család válsága? 3. Tudatos lemondás a gyerekvállalásról. 4. Tömeges lemondás a gyermekekről, szülőotthonban hagyás, internátusba íratás, kegyetlen bánásmód. A család válságának okai. 1. Gazdasági okok – a munkahely elvesztése, a fizetések alacsony szintje, elmaradása. 2. Szociális – alkoholizmus, jogellenes magatartás. Ennek oka általában az alacsony kultúra, erkölcstelenség, lelketlenség, felelőtlenség a gyermekek és más családtagok irányában. Házi feladat Fogalmazás : „A család szerepe korunk társadalmában”, vagy „A családi viszonyok jövője” címmel. Rövid fogalmazás a benneteket, mint fiatalokat, leginkább foglalkoztató kérdésről (kérdésekről). |
|
|
| Összes hozzászólás: 3 | ||
| ||
