Évről évre egyre több ember ünnepeli a Hallowent mifelénk is. Amíg az idősebbek elutasítóan horkannak fel vele kapcsolatban, addig a középkorúak egyre inkább tolerálják. Ami a fiatalokat illeti, ők jól érzik magukat : kifestve, boszorkányok és ördögök jelmezébe bújva, lányok és fiúk szórakoznak, versenyeket rendeznek. Ezzel egyidőben a Hallowent, akár  egy állami ünnepet, megünneplik az egyetemeken, iskolákban, sőt, még az óvodákban is.

  Az ünnep – mindig egy másfajta valósággal teremt kapcsolatot, megszakítja a dolgok szokásos menetét, a mindennapok világa a szakrális világgal érintkezik ilyenkor.  Az ünnepek kiragadják az embert a hétköznapokból és az örökkévalóság problémájával szembesítik, a bűnről, a megbocsátásról, élete értelméről és renedeltetésről kérdezik. Minden ünnep – egy lehetőség, hogy a magasból, madártávlatból tekintsen az életútjára, értékelje és korrigálja azt. Ebben a tekintetben a Hallowen sem kivétel, neki is megvan a maga szakrális jelentősége.

 A Hallowen fő témái a gonosz, az okkultizmus, a halál, a különböző szörnyek: az emberek beöltöznek boszorkánynoknak, ördögöknek, vámpíroknak, a töklámpásra  hátborzongató vigyort faragnak. Versenyeznek a legfélelmetesebb jelmez címéért, igyekeznek egymást felülmúlni  a lidérces képek kialakítása során.

 Azoknak, akik tagdaják a boszorkányok és kísértetek létezését a Hellowen nem ijesztő a szó egyenes értelmében. Ezenkívül a Hallowen javára írják annak mintegy multaságos voltát: „Nem kell túl komolyan venni és valamilyen komor mondanivalót keresni mögötte. Jobb vidáman és nyugodtan ünnepelni a Hallowent, lelkesen  szórakozni!”. De milyen lélekről lehet szó és mit jelent az ember számára boszorkányok, vámpírok és egyébb szörnyek jelmezébe bújni? Őszintén, mondják meg, szeretnék-e hogy a gyerekeik (a „családi ünneptől” ösztönözve) tisztátalan erővé akarjanak válni? A tréfák mögött mindig van valami komoly.A tisztátalan erők minden alakja a gonosz egy – egy aspektusának megszemélyesítője. Mindegyik mögött az emberi lélek egy-egy tulajdonsága rejtőzködik: farkasember –megtévsztés, kétszínűség; vámpir – mások hidegvérű és könyörtelen kihasználása. Boszorkány – női pusztító erő, pletyka, intrika, ellenségeskedés; az ördögök az alantas, kicsinyes érdekeket és az árulást jelképezik; az utóbbi időben olyan népszerű zombi jelmez viselőjének  a saját emberi mivoltától való  totális elidegenedését,  létének teljes értelmetlenségét hivatott kifejezni. Ha megfigyeljük, ki minek öltözik, észrevehetjük, hogy mindenki saját egyéniségéhez illő jelmezt választ, vagyis olyan karaktert , amely leginkább visszatükrözi saját lelkiállapotát. A mások elnyomására, megalázására hajlamos ember inkább válassza a vámpir jelmezt, mint az ördögöt, vagy a kísértetet. A bizonytalan ember kísértetnek öltözik, míg a magánytól szenvedő fiatal lány –  vízbefulladtnak.

 Az ördögi karakterek magunkra próbálása lehetőséget ad a lelkünkben lévő gonosz  kiélésére, mintha valóság lenne. Mindez teljesen öntudatlanul történik és ha valami rossz érzés mégis maradna, a hangos kiáltások , mint például „mi itt csupán vidáman kikapcsolódunk” – teljesen elnyomják azt.   Ennek hosszú távú következményei vannak: időről – időre eljátszva a vámpir, vagy a farkasember szerepét, az emberben egyre mélyebben vernek gyökeret saját rossz tulajdonságai, megbékül velük, táplálja őket. Jelmezbe öltözött barátait látva, az ember végül megbékél az őt körül vévő gonosszal.

  A Hallowen – nem  egyszerűen a gonosz ünnepe, ez a gonosz legitimációja és ápolása. Ezen a napon nem nyílnak meg a sírok és nem másznak elő a halottak. Nem, sokkal egyszerűbb...  Ezen a napon a valóságos gonosz – a kegyetlenség, a szívtelenség, az egoizmus, a nagyképűség és így tovább – lesz több. A szeretet, az őszinteség és a jóság pedig – kevesebb...