Egy szovjet 10-dikes tanuló megvalósította Nyikita Hruscsov dédelgetett álmát: nem csak utolérte, de megelőzte Amerikát. Két teljes évvel…

Soha sem találkoztak, még csak levelet  sem írtak egymásnak. Alekszej Kuckov Moszkvában nőtt fel - Stewen Lapecas Chicagóban . Életútjaik  csak egyszer keresztezték egymást, amikor mindketten 16 évesek voltak. A szovjet és amerikai iskolást szemelték ki arra, hogy országaikat képviseljék a Szovjetunió és az USA vetélkedésének egyik epizódjában – kinek jobb a közoktatási rendszere? És Alekszej Kuckov  győzött…

 Ez a történet 1957 őszének egyik napsütéses  napján kezdődött. Október 5. –én a „Pravda” közzétette a TASSZ jelentését: a Szovjetunióban útjára bocsátották a Föld első mesterséges holdját. A 10. –es Ljosa Kuckov és barátai a moszkvai 49 – es iskolából, mint ahogy az összes szovjet iskolás, egyetemista, mérnök és dolgozó – örvendeztek. Az orosz „sputnik” szót még aznap megismerte a történet másik hőse,  Stewen Lapecas – az űrben elért orosz sikerekről beszélt egész Amerika, igaz, egész más érzések kíséretében…

Az újságok az első oldalakon írtak a műholdról. „Amerika nem lehet tovább a boldog megnyugvás állapotában, azt képzelve, hogy a világ vezető tudományos – technikai hatalma. A szovjet tudósok és tanárok nagy megbecsülésnek örvendenek hazájukban, és a tudás  előtérbe helyezésének politikája meghozta a gyümölcsét…

 A TASSZ jelentése a műhold elindításáról – a szovjet propaganda sikereinek csúcsát jelentette: a világnak, amely addig csak nevetett a  szovjetek tudományos – technikai eredményekről szóló beszámolóin, most demonstrálták azokat.”  A műhold fellövése után közvetlenül Baltimorban végzett közvélemény kutatás kimutatta, hogy a városlakók 60% -a még aznap értesült az eseményről, 17% - nak elég jó elképzelése volt arról, mi is történt. Washingtonban valóságos sokkot okozott az esemény.

 Úgy tűnt, az amerikai történelemben  határvonal rajzolódott ki, műhold előtti és utáni korszakra bontva azt. A közigazgatási és katonai intézmények képviselőinek nyilatkozatai ellentmondásosak voltak. Igyekezvén menteni a helyzetet,  John Foster Dulles (államtitkár) hivatalos sajtóközlemény tartalmára vonatkozó javaslatot juttatott el a Fehér  Házba. Ebben elismerte az esemény tudományos jelentőségét, de hozzátette, hogy nem kell azt túlértékelni: a Szovjetunió azért került az élre az űrkutatásban, mert először is már 1945 óta forszírozta az erre vonatkozó technológiák fejlesztését, másrészt a szovjet tudósok felhasználhatták a németek e téren elért eredményeit. 

 Az amerikaiak azonban másként vélekedtek. Egy újabb felmérésben arra a kérdésre „Hogyan sikerülhetett ez az oroszoknak?” – 30% azt válaszolta, hogy „az oroszok jobban dolgoznak”, 20% a német tudósok eredményeinek tulajdonította a sikert, 15% úgy vélekedett, hogy „az oroszoknál minden jobban meg van szervezve”…  

 Washington és Chicago megkérdezetteinek a fele gondolta azt, hogy a műhold fellövése az oroszok által hatalmas presztízs veszteség Amerika számára. Ez nem volt kétséges a Fehér Házban sem. Az archívumok jó néhány olyan dokumentumot őriznek, amelyekben a műhold fellövése utáni első napokban krízisről írnak.

 Október 10. – én összegyűlt a Nemzetbiztonsági tanács. Allan Dallas, a CIA vezetője tartott beszámolót „A műhold hatása az USA nemzetbiztonságára” címmel. Az indítás nem volt titok a CIA számára -  nyugtatta meg a jelenlévőket Dallas.  Felderítői körökben tisztában voltak azzal, hogy az oroszok képesek rá, de csak november utánra várták.  A CIA más miatt nyugtalan: „Hruscsov bevetette az összes propaganda ágyúját”. Az egész világ fülel…

 „A műhold – a tudomány, a közoktatás és a technológiák házasságának eredménye. Amerika jövője attól függ, létre jön – e ez a házasság nálunk” – győzködték a nemzetbiztonsági tanácsot az elemzők.

 Meghallgatták őket. A Szovjet diadalment után alig egy évvel megjelenik az elnök által az „űrrepüléssel kapcsolatos tervezések, fejlesztések és munkálatok terén” széles  jogkörökkel ellátott, jelentősen átalakult NASA (National Aeronautics and Space Administration).

 A műhold lett az amerikai tudomány és oktatás vontatóhajója. Gyors ütemben folyt a tudományos központok és egyetemek reformja. Ugyanakkor az újságírók még mélyebbre ástak: miért csak az egyetemek? Miért nem kezdeni az iskolákkal? Hiszen az elkövetkező technológiai áttörések mind az oroszoknál, mind az amerikaiaknál a mostani végzősökön állnak…

 A középiskolás Kuckovról és Lapecasról a „Life” nevű, népszerű folyóiratban döntöttek. Azaz a kísérleti alanyként használt orosz és amerikai fiúk személyéről nem döntöttek azonnal. Először (feltételezhetően nem csak újságírói fejekben) megszületett a nagy ötlet… 

(folyt. köv.)