Egy hatalmas erdő tisztásán élt egyszer egy  varázsló.  Ennek a varázslónak volt egy nagy birkanyája. Minden nap megevett egy –egy birkát a nyájából. A birkák sok gondot okoztak neki – szétszaladtak az erdőben és sok idejébe tellett amíg egyet elkapott közülük, a többit meg visszaterelte a nyájba. A birka, amelyet megenni készült természetesen megérezte, hogy valami nincs rendjén, elszántan ellenszegült és hangos kiáltozásával megrémítette a többieket.

Egy idő után a varázsló ravaszsághoz folyamodott – minden birkával elbeszélgetett külön – külön, négyszemközt. Az egyiknek azt mondta: „Te nem vagy birka, te ugyanolyan ember vagy mint én. Neked nincs mit félned, hiszen én csak a birkákat ölöm meg, te pedig az egyetlen ember vagy ebben a nyájban – az én egyetlen barátom.”

A másiknak ezt mondta: „Miért futsz el előlem, mint a többi birka? Te oroszlán vagy és nincs mitől félned. Én csak a birkákat ölöm meg, te a barátom vagy.”

A harmadikhoz így szólt: „Hallgass ide, te nem vagy birka – te farkas vagy. Farkas, akit én tisztelek. Én továbbra is, minden nap meg fogok  ölni egy birkát a nyájból, de neked, a farkasnak, legjobb barátomnak – nincs mitől félned.”

Egymás után elbeszélgetve mindegyikkel négyszemközt, elhitette velük, hogy ők tulajdonképpen nem is birkák, másfajta, különb állatok a többinél. Ezek után a birkák viselkedése teljesen megváltozott – a továbbiakban már nyugodtan legelésztek, nem futottak szét az erdőben. Amikor pedig a varázsló megölte a soron következő birkát azt gondolták magukban: „No lám, megint megöltek egy birkát, de nekem – az oroszlánnak, a farkasnak, az embernek, a varázsló legjobb barátjának – nincs mitől félnem.”

Még azok a birkák sem ellenkeztek, amelyeket megölni készült. Egyszerűen odament az egyikükhöz és így szólt: „Ó, legjobb barátom, régóta nem beszélgettünk. Gyere velem az udvarba, a tanácsodat szeretném kérni a nyájjal kapcsolatban.” És a birka büszkén ment a varázsló után az udvarba. Ott az valóban megkérdezte tőle, hogy állnak a dolgok a nyájban. Az áldozat örömmel beszélt neki mindenről, majd a varázsló megölte. Mivel a halála hirtelen, egy pillanat alatt következett be, a birka semmit sem érkezett megérteni.

A varázsló nagyon elégedett volt – minden birka önbecsülését magas szintre emelte, ezért azok nem gondoltak folyton az elkerülhetetlen halálra, nem idegeskedtek, élvezték az életet és nyugodtan legelésztek.  Ennek köszönhetően a húsuk íze is sokkal finomabb lett.

Sok éven át a varázsló könnyen boldogult a hatalmas nyájjal és a legérdekesebb az, hogy a birkák maguk is segítettek neki :  ha egy – egy túlságosan értelmes birka gyanakodni kezdett a dolgok valódi állása felől , a többi birka …  vagyis hát az „oroszlánok”, „emberek”, „farkasok” – a varázsló legjobb barátai – beszéltek  neki az egyik birka  különös  viselkedéséről és a varázsló másnap elégedetten megette…